Azt hiszem, tegnap kicsit sebtében írtam le az utolsó gondolataim egyikét, nevezetesen: semmit nem teszek, amihez nincs kedvem, és ez megrökönyödést okozhatott.

Nos, pontosítva: nem teszek semmit, amihez nincs kedvem, és nem alapvetően szükséges a mindennapi léthez.

Mert persze nem lévén világtól elvonult remete, nyilván nekem is muszáj bizonyos nemszeretem dolgokat megtennem: hivatali ügyintézés, orvoshoz járás, nem beszélve a sima mindennapi emberi kommunikációról.

Hát igen. Ez az Achillesem: az emberi interakciók. Főként, leginkább, mindennél jobban a verbális kommunikáció. Gyűlölöm.

Csendember vagyok...

Kíváncsi lennék, mások hogyan viszonyulnak ehhez.

Csend, vagy hangok?

(Heuréka! Olvasóm még nincs, de reklámjaim már vannak... :-D )

 

Megosztás a facebookon